Fordították a konyhásnéni bókját. Ezt azért, mert gyötröm a nyelvet és azért, mert a Pimsleur portugál nyelvleckéje illedelmes, régi vágású.
Lépj, kapj, kopj- végén van ez a szép, furcsa hangzó. Na így hívják itt a macskákat, nem úgy, hogy cic-cic.
A mai napon bemutatásra került a farm. Az igazgatónő vezetett körbe bennünket, de előtte egy kis megbeszélést tartottunk az irodájában. Az asztalán egy tekintélyes hamutartó idézte a százéves építmény jellegéből adódó hangulatot, de a hamutartó közepében csikkhegyek helyett egy ceruzahegyező díszelgett.
A farm nagy és szép. Ökölnél nagyobb citromok potyognak éretten a földre, rohadnak el, vagy trancsírozódnak szét a kistraktorok kereke által. Narancsfából még több, érett naranccsal. Kiwi, zöldségek, fűszernövények 500 ember napi igényét kiszolgáló mennyiségben termelve. A föld vörös az építmény falai fehérek.
Tartozik hozzá egy fedett lovarda, terápiás terepen edzett lovakkal, egy pónival és egy csacsival. (Ezt a kifejezést legalább annyira mulatságosnak találják, mint a csocsót.) Bemutató állatokat is tartanak. Disznó, kecske, kacsa, fecske, páva, birka és társaik. Foglalkoztatási rehabilitáció magas fokon, kézen fogva az ismeretterjesztéssel, többségi óvodás, iskolás, stb. csoportoknak.
Harmadik napja tart a körbevezetés a nagy portugál fogyatékosságügyi gépezetben. Oktatási, pszichológiai, logopédiai és szociális ellátás egy helyen. Több gépkocsi egy lakóotthon és egy farm tartozik a szervezethez, ez utóbbit holnap fogjuk megnézni.
Ebéd után a tornateremben tartott boccia edzésen vettünk részt Antonioval, a világbajnokságon ezüstérmes sportolóval (videó: 1:08). A tornapad tömör keményfából volt, nem rétegeltlemezből, mint otthon, de ugyanolyan kényelmetlen ülni rajta egy órát. A hétvégén parabajnokság lesz itt coimbrában, arra edzettek.
Kilencre mentünk, hatra értünk. Iszonyatosan fárasztó. Csak visznek körbe minket, mesélik, hogy mi-micsoda, ki-kicsoda és az ember agya szét szeretne robbanni legszívesebben. Nagyon várom már, hogy valamit én is csinálhassak a test hasonló mértékű lefárasztásának reményében.
Gépem tetemes, két órás késéssel indult. Ez az idő pont elegendő volt arra, hogy megnyugodjam és végiggondoljam a dolgokat még egyszer, itthonról. A gépen átvettem még egyszer a Pimsleur utolsó portugál leckéjét és vizuális megerősítést is alkalmaztam a "Kapd elő"- vel, mint később kiderült nem hiába.
Laura, a spanyol önkéntestárs a lisszaboni reptéren várt (így összesen három órát), taxiba szálltunk, majd két órányi igen gyors vonatút után Coimbrában várt ránk a "volunteer team", aki három korombéli lányból (Kim, Carina, Rita) Kim férjéből és egy sofőrből állt. Kisbuszba ültünk és pár perc múlva már a földszinti lakás utcára néző szobáját választottam lakhelyemül.
Kaptunk egy rengeteg információt tartalmazó eligazítást. Kim sokat beszél és gyorsan angolul. Amerikai, kilenc hónapja él itt. Mindannyian kedvesek, segítőkészek, de ott a szemük sarkában az a "ha arról van szó, nem riadok meg a veled való konfliktustól sem" érthető módon.