6-án volt egy hónapja, hogy Európa egyik legjelentősebb egyetemtörténeti városában vagyok és immáron teljes az a csapat, akivel november végéig fogok együtt dolgozni.

Pont egy hónap kellett ahhoz, hogy átlendüljek a legjelentősebb kommunikációs akadályokon. Amikor ez megtörténik nagyon felszabadító érzés, újabb lendületet és bizalmat ad abban, hogy ez még javulni fog, ahogy megismerem a jövő és múlt időt ezen a -már nem annyira- idegen latin nyelven.

Így néz ki ma egy 27 éves magyar fiatalember átlagos napja Coimbra városában egy a cerebrál paretikus gyermekeket és felnőtteket segítő szervezetben, önkéntesként:

Reggel saját szobában ébred, hallgatózik, hogy szabad-e a fürdőszoba. Hallja, hogy valaki bent tartózkodik, tehát annak használata előtt készíti el kávéját a kotyogós kávéfőzőben. Az előző nap a központból hozott, félbevágott, pirított zsemle mindkét oldalát vajjal keni, egyik felére gépsonka kerül sajttal, a másikra marmaládé, vagy töklekvár. A további három (és most átmenetileg négy) önkéntessel portugál nyelven kívánnak egymásnak jó reggelt, majd elindulnak a szervezet központjába, ami egy erre a célra épített épületben van. Óvoda, iskola és a szociális ellátás további intézményei foglalnak itt helyet. Az alagsorban lévő önkéntes irodában a team már dolgozik, üdvözlések, elhangzanak az adott nap legfontosabb utasításai, majd a nyári napközis gyerekekkel foglalkozás az udvaron, ahol jó az idő. Változékony az idő, de nem esik az eső. Foci puha gumilabdával, fogócska, aki nem tud, azzal kerekesszékes séta, vagy mégis tud és akkor kerekesszékes fogócska, holnap meg például kungfu panda nézés a plázában. 11.50, ebédeltetés. Rákkendroll. Mindig van akinek van valami hisztije, van akinek meg mindig van hisztije, mert olyan a természete, vagy olyanok az adottságai neki. Ebéd után ismét játék, foglalkozás, a lehetőségeknek csak az ember kreativitása szab határt és az idő. Fél kettőkor mi is magunkhoz vesszük a betevő falatokat, melyek nem mindig a legbetevőbbek, de a heti menüben kétszer is (kedd, csütörtök) előkelő helyet foglal el a hal. Ebéd után kávé, majd meeting, készülés a heti programokra. Háromtól két óra portugál nyelvóra kétszer egy héten. Legyalult aggyal kullogás haza fele tréfálkozva, tervezgetve a továbbiakat. Hol, mikor, mit fogunk csinálni (fazer), vagy mit lehet (haver). Vacsoracsinálás, beszélés a szeretett családommal, a szerelmemmel és beszélés a barátokkal, köszönöm XXI. század, köszönöm szkájp. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.