Fordították a konyhásnéni bókját. Ezt azért, mert gyötröm a nyelvet és azért, mert a Pimsleur portugál nyelvleckéje illedelmes, régi vágású.

 

Lépj, kapj, kopj- végén van ez a szép, furcsa hangzó. Na így hívják itt a macskákat, nem úgy, hogy cic-cic.

 

A mai napon bemutatásra került a farm. Az igazgatónő vezetett körbe bennünket, de előtte egy kis megbeszélést tartottunk az irodájában. Az asztalán egy tekintélyes hamutartó idézte a százéves építmény jellegéből adódó hangulatot, de a hamutartó közepében csikkhegyek helyett egy ceruzahegyező díszelgett.

 

A farm nagy és szép. Ökölnél nagyobb citromok potyognak éretten a földre, rohadnak el, vagy trancsírozódnak szét a kistraktorok kereke által. Narancsfából még több, érett naranccsal. Kiwi, zöldségek, fűszernövények 500 ember napi igényét kiszolgáló mennyiségben termelve. A föld vörös az építmény falai fehérek.

 

Tartozik hozzá egy fedett lovarda, terápiás terepen edzett lovakkal, egy pónival és egy csacsival. (Ezt a kifejezést legalább annyira mulatságosnak találják, mint a csocsót.) Bemutató állatokat is tartanak. Disznó, kecske, kacsa, fecske, páva, birka és társaik. Foglalkoztatási rehabilitáció magas fokon, kézen fogva az ismeretterjesztéssel, többségi óvodás, iskolás, stb. csoportoknak.

 

A menzán ma is finomat főztek: 

Bolonyai ízesítésű vagdalt rízzsel, olivás paradicsommal, éretlen barackkal.

 

A szervezet dolgozói kipihentek, és messze vannak a kiégéstől. Ezt meg kell még fejteni, hogy hogy csinálják.

 

Még az eső is esett. Kellemes, változékony hangulatú óceáni időjárás és holnap kezdődik a városnézés.

 

 

Radiohead: King Of Limbs -give up the ghost-