A táplálkozásból indulunk és oda is érünk vissza bármihez is kezdünk. Épp most főzőm a spenótot és a maradék száradt házi sütésű kenyeremet pirítottam meg hozzá a fokhagymával. Tudod, hogy milyen érzés az? Én most már tudom, de nem értem. Miért más az illata? Miért más az íze? Hol kerül bele az a kis plusz?

Azt hiszem az egész a kés élezésénél kezdődik. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy amikor éles késsel vágod a paradicsomot más lesz az íze a salátának amibe rakod, mint mikor egy recéssel szaggatod, vagy egy kenőkéssel trancsírozod. Ugyanazok a további összetevői, de más az íze. És amikor magadnak kevered a kenyeret, akkor olyan lesz, mint Te. Amilyen Te vagy. És most egy csomó jelző: hanyag, vagy precíz, szilárd, vagy puhány. Olyan vagy, mint a kenyered. Ha egy kicsit messzebb szeretnék menni, akkor azt is mondhatom, hogy nem véletlen a "Krisztus teste", hiszen az Isten, ha saját képére teremtette az embert és egyszülött fiát is adta értünk, akkor a mi alkotásunk és legegyszerűbb alkotásunk a legalapvetőbb elemekből (levegő, föld=búza, víz, tűz) Krisztus teste lesz. Süss egy kenyeret és meglátod, hogy mennyi benned a szeretet!

Ha eddig még nem tetted meg, akkor ajánlom figyelmedbe egy korábbi bejegyzésemet, én azóta is minden héten sütök egyet, vagy inkább kettőt, mert általában pillanatokon belül elfogy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.