Rendezvény a művházban
2011.10.27. 02:10
Egy vidéki művházat látok
Érzem a régi függöny illatát
A hatvan év feletti, ott ülő testek
Jóllakott délutáni sóhaját
A bejárati félfának támasztom fejem
Karjaim karban, lábam is kulcsolom
Ismerős bácsik és nénik
Csak a nevüket sohasem tudom
Egy helyi negyvenes, szőke nő
A színpadon áll, tettre készül
Adyt fog szavalni merev arccal
A tekintete a fiktív távolba feszül
Egy-két idős száj a verset követi
Öntudatlan élvezet ez
Legyen jó, vagy pocsék
Tapsot kap, ha vége lesz
Vége van, a taps is elhallgat
Szomszédhölgy a másikra hajol
Mosolyogva egy Ady vers után?
És egy mondatot mond hangtalanul
Az üzenet fogadója elmereng
Bólint lesütött szemmel lazán
Majd mintha mi sem történt volna
Érkezik a következő szám
Ki érti ezeket az öregeket
Itt a szagos művházban
Csak a színpad és a függöny
Meg a művház, igen, így hárman
Itt meg egészen szokványos az, ha valaki majd Mozambikban tölti a Karácsonyt a rokonainál. Vagy éppen Angolában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://onkenyes.blog.hu/api/trackback/id/tr603332787
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.