A legnagyobb kihívást nem az olyan újabbnál újabb élmények megélése, mint az első hidroterápia súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekekkel, vagy egy már több, mint tíz éve folyamatosan működő, szintén fogyatékos emberekből álló rockzenekar zenekari próbája, vagy egy kerekesszékes focicsapat bemutató játékán való segédkezés jelenti -mindez vadidegen nyelvi és kulturális közegben- hanem az, hogy ezt a rengeteg információt, jó benyomást fel kell tudni dolgozni, megoszthatóvá kell tenni. Mert egytől egyig pozitív minden élmény, bár új és -ebben a formában még ismeretlen- és az félelmetes szokott lenni, most még sem az.

Jöjjön most hát Marceo, az előbb említett zenekar, a Quinta Punkada (kinta punkáda)  dobosa, néha billentyűse és (ha a három fős önkéntes csapatunk nőnemű, spanyol tagjáról és a tréfáról van szó) furulyása a próba szünetében:  

Coimbra kimeríthetetlennek tűnik, ami a zeg-zugokat illeti. És amióta biciklivel is barangolhatok még izgalmasabb a dolog.

Caetano Veloso: Domingo -Um Dia-

                  Irene -Irene-

                           Domingo -Domingo-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.